Magam árnyéka

Egy új barátságnak köszönhetően ráébredtem dolgokra, amik változtatásra várnat az életembe. Ez azért osztom meg veletek, mert lehet, hogy nálatok is van hasonló gondok. Az este arra ébredtem rá, hogy nincs az életembe "barát", olyan barát mint amilyen régen volt. Valaki akivel mindent megoszthatsz, valaki akivel folyamatos kapcsolatod van, valaki akinek te különleges vagy, nem csak egy a sok közül és neked is ő. Valhogy egy pár éve, meváltozott az életem és olyan barátaim lettek akikkel nagyon jól megvagyok, de csak mindenkivel egy kicsit. Tehát van akiben ezt szeretem, van akiben azt és mindenkivel csak egy kicsi időt töltök és csak azt csinálom vele amit szeretek benne. Nem egoisztikus?

Ennek sok oka van, egyik az önértékelésem, ami gyakran romok között hever, és azt mondja, hogy engem úgy sem szeret senki, engem úgy sem tud elfogadni senki, vagy hogy nem vagyok elég jó, vagy olyan szép, ügyes stb mint más. A gonosz elhitette velem, hogy az embereknek csak azt nyujthatod ami szép, ha rosszul vagy akkor nem menj társaságba!-mondja  a hang. És én szépen szótfogadok és roskadok bele a problémáimba, nem is az, hogy nincs akinek elmondjam, csak nincs igényem hogy elmondjam. Minek? Nah ez itt a nagy bibi. Ez nem az igasság. És ha az elöbbi két dolgot együtt nézükk akkor azt is megérthetjük, hogy az az " igazi barátság" nagyban rajtam múlt az utobbi években. Mert bezárkoztam, mert nem akartam adni magaból, mert ezt és azt gondoltam magamról - És gondoltátok volna, hogy van olyan ember melletem, aki ettöl szenvedett, hogy én csak felszínes vagyok vele? Miközben én azt hittem nem is kedvel. Igen - és ne értsétek férre de ez nagyon jól esett, mert felébresztett, hogy nem igaz az amit gondolok.

Most, hogy ezt felismertem törekszem 

újra igazi kapcsolatokat kiépíteni, hogy újra részesüljek az egyik legcsodálatosabb ajándékából a világnak. A barátságból, hogy ne csak önnmagam árnyéka legyek.

* Kimondom, nyiltam, mi bennem van, mert én is sokszor mások nyíltságából és öszinteségéből tanultam. Megismertem, milyen az amikor az emberek őszintén mesélnek magukról és ez hihetetlen hatással volt rám. Pl: sokszor rájöttem, hogy egy egy problémával, dilemmával, stb nem vagyok egyedül, másoknak is hasoló érzései, gondjai vannak. De ha nem mondjuk ki csak azokat a dolgokat, amelyeket a társadalom díjaz akkor csak a magamra maradás marad.